Elérkeztünk egy nagyon kényes témához. Erről nem beszéltem senkinek közel 30 éven keresztül. Lassanként azonban összeáll a kép az életemmel kapcsolatban. Leástunk a múlt eseményeinek legmélyére, és kezdem érteni az ok-okozati összefüggéseket. Erre az eseményre mindvégig emlékeztem, csak nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Mint kiderült, az hogy én magam nem tulajdonítok jelentőséget neki, nem jelenti azt, hogy nem volt hatással az életem későbbi alakulására. Ez az egyik gyújtópont, ahonnan a történetem elindul.
A hosszú éveken tartó terápia során feltettem magamnak számtalanszor ezeket a kérdéseket: Honnan ez a szorongás, miért nincs önbizalmam, miért nem emlékszem a gyerekkoromra, miért maszturbáltam már gyerekoromban is, miért érzek így az anyámmal szemben, miért féltem a sötétben, miért nem bízom az emberekben?
Nem tudtam megnyugtató magyarázatot találni az emlékeimben...
De mégis, mi történt az életemben, ami mindezeket a dolgokat elindította? Nem emlékszem rá? Elfedi valami amnézia, és örökre titok marad? Nem! Nagyon is emlékszem rá. Mindenre emlékszem, csak átírtam az emléket. A mai napig úgy érzem, hogy nincs jogom megszólalni, nincs jogom szóvá tenni, azt ami történt velem. 30 évig nem mondtam el senkinek, most amikor már beszélek róla, még mindig úgy érzem hogy nem volt hatással rám, ez a dolog. A szakirodalom, a fórumok, és a hasonló sorsú, hasonló problémákkal küzdő emberek mást mondanak.
Amit most leírok az a molesztálás teljes valójában, csak az olvassa el, aki úgy érzi elég stabil hozzá.
Milyen egy kisgyerek? Egy 5-6 éves kisgyerek? Bízik mindenkiben, és feltétel nélkül végrehajtja a felnőttek utasításait. Még akkor is, ha valaki lecsalja a pincébe, szánt szándékkal a saját beteg ösztöneitől vezérelve, lekapcsolja a villanyt, és a sötét pincében megkéri, hogy tolja le a nadrágját. Előveszi a farkát és hozzádörgöli a kisgyerek csupasz fenekéhez, aki nem érez fájdalmat, sőt még talán kellemetlenséget sem, de összezavarodik. Ez most micsoda? Ez miért történik? Miért csinálja ezt a szüleim barátja? De a pedofil nem áll itt meg, megkéri a kisgyereket, hogy forduljon meg, és a gyerek szájához nyomja a nemi szervét, ami nedves. A mai napig emlékszem az arcára ahogy ezután, fent a lakásban amikor mondtam neki, hogy tudom mivel csinálta amit csinált, a szája elé tette a mutatóujját: cssst! És a kéjes vigyorára...én pedig jó fiú módjára hallgattam. Hogy miért hallgattam? Nem tudom megmondani.
Olvastam külföldi fórumokon más szexuálisan gyermekkorban molesztált emberek beírásait, elolvastam az addiktológia tankönyv ide vonatkozó fejezetét. Hasonló problémákkal küzdenek a gyerekkorban molesztáltak. Még olyat is találtam, aki ugyanúgy nem volt kifejezetten negítív az élmény, mint nekem. Nagyon kevesen vannak azok akik ezután egészséges fejlődést mutatnak. Van aki aszexuális lesz, van aki prostituált, van aki szexfüggő, van aki szociális fóbiás, van aki képtelen párkapcsolatot kialakítani, van aki a másik nem felé fordul, és sajnos van, aki maga is pedofil lesz. Igen. Ki gondolná, hogy egyetlen ilyen aprónak tűnő dolog életeket tesz tönkre. És igen, van rosszabb dolog is annál, amit belőlem csinált. Hálás lehetek azért, hogy én magam nem váltam pedofillá.
Mit lehet itt tenni?
Büntető eljárás? 30 évvel később esélytelen. Az ilyen típusú bűncselekményt elkövető embereket 2-8 évig büntethetik, és a jelenleg hatályos magyar törvények szerint a büntetési tétel felső határa, azaz 8 év az elévülési idő. Ha lehetne eljárást indítani, akkor is nagyon nehéz dolgom lenne, hiszen semmilyen bizonyítékom nincs arról, hogy ez valóban megtörtént.
Megbocsátani. Megbocsátani annak az embernek, aki tönkretette az életem? Még szoknom kell a gondolatot. Nem tudom valaha is sikerülhet-e? Most azt a feladatot kaptam, hogy írjam meg levélben mit mondanék neki, ha odamennék hozzá elmondani, mit tett velem, és próbálok megbocsátani....
Mit mondanék...? Szétverném a pofáját....
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
