2005-ben kezdődtek a hasi fájdalmaim. Amikor még csak alkalmanként fájt a gyomrom nem sejtettem, hogy az ilyen típusú fájdalmak mennyire meg tudják keseríteni az ember életét. Az elején apró csermelyként csörgedezik a fájdalom, majd szépen fokozatosan szétterjed, mint amikor a gátat áttörő folyó elárasztja a kiszáradt medrét. Először csak a paradicsomtól fájt, aztán a sajttól, a hagymás ételektől...majd végül már mindentől. Bármit ettem nem volt jó, bármit ittam nem volt jó. Az orvosok nem hittek nekem, amikor azt mondtam, ha csak sima vizet iszom attól is rosszul vagyok. Ha délelőtt ettem rosszul voltam, ha nem ettem akkor is, de érezhetően kevésbé, ezért éveken keresztül nem ettem nem ittam semmit 12 óra előtt. Tudom, hogy ez nem egészséges, de nem ment, a fájdalom erősebb volt. Alkalmanként a meleg ebéd hatására jobb lett talán 1-2 óra hossza erejéig, de utána szinte kivétel nélkül visszaállt a fájdalmas állapot, vagy ha nem fájt akkor egy masszív, rossz közérzet.

Sokszor kaptam azon magam, hogy feszítem a gyomrom, görcsben van az egész. Ellazítottam tudatosan, de amint nem koncentráltam rá, megint azon kaptam magam, hogy görcsben van. Megpróbáltam elmenni egy dietetikushoz, hogy adjon valami tanácsot mit egyek. Ő azt mondta gyomortükrözéses eredmény nélkül nem ad tanácsot, mert mi van, ha rákos vagyok és félrekezel? Mit mondjak erre? Több egészségügy területén tevékenykedő hasonló emberrel találkoztam, aki "remek" pszichológiai érzékkel volt megáldva, és a velük való beszélgetés mindössze arra volt elegendő, hogy még jobban beletaszítsanak a félelemmel teli verembe. Nem az volt a baj, hogy elutasított, hanem úgy próbált meg rávenni a vizsgálatra, hogy rám akart ijeszteni felvillantva a legrosszabb eshetőség lehetőségét. A mai napig emlékszem ahogy a találkozónk után félelemmel, bizonytalansággal, kétségbeeséssel telve bandukoltam az utcán.

Semmilyen savlekötő, semmilyen fájdalomcsillapító nem volt hatással az állapotomra. Ettem vitamint, ittam csodaszereket, ettem homeopátiás bogyókat...semmi nem segített. Kipróbáltam a fekélyes betegeknek adott Controloc-ot is, de attól még émelyegtem is, úgyhogy 1 hónapi szedés után leálltam vele. Végül eljutottam második nekifutásra (az első időponton megfutamodtam) gyomortükrözésre. Nagyon féltem tőle, de azt mondhatom azoknak, akik még előtte állnak, hogy sokkal kevésbé szörnyű, mint amennyire félünk tőle. Nekem például egy sima vérvétel sokkal nagyobb traumát jelent. A vizsgálat során nem látszott semmi elváltozás. Amikor másnap az eredményért visszamentem a doktor úr (aki tényleg nagyon kedves ember) megsimogatta a kezem, és annyit mondott, hogy érzékenyebb vagyok az átlagnál, sokszor egy jó beszélgetés is segít.  A negatív diagnózis felállítása sokakat megnyugtat, olvastam olyanról, akiknek azt követően a tünetei is elmúltak. Én nem tartoztam ezen szerencsések közé. A vizsgálat után még évekig ugyanúgy fájt a gyomrom. A mai napig nem tudom megmondani mitől szűnt meg 2010 folyamán, de szépen fokozatosan elmúlt. Abban az évben végigcsináltam 3db 4 hetes homeopátiás kúrát az egyetlen olyan természetgyógyászati rendelő felügyeletével, amelyben nem csalódtam. De nem merem kijelenteni, hogy attól múlt el, mert a másik tünetemre, a szédülésre nem volt hatással, úgyhogy lehetett tünetváltás is.

A mai napig érzékeny vagyok arra mit eszem, mit iszom, de azt mondhatom, hogy ez a tünet élhető állapotra halkult bennem.

Egyre több holisztikus szemléletű orvos mutat rá arra az összefüggésre, hogy az ilyen funkcionális betegségek (IBS és társai) és a stressz között nagyon erős kapcsolat van. Azok az emberek, akiknek a krónikus stressz jelen van az életükben, gyakrabban küzdenek valamilyen emésztési problémával. Közvetlen idegi összeköttetés van a beleink és az agyunk között, rengeteg idegsejt hálózza be a beleket, amelyek igen érzékenyen reagálnak az emocionális ingerekre. Egyes vizsgálatok ezt arra vezetik vissza, hogy megváltozik az idegrendszer fájdalom észlelő, érzékelő, értékelő képessége. Ha étel kerül a vastagbélbe, amelynek hatására az kitágul valamelyest, vagy a felszabaduló gázoktól felpuffad kissé, azt az agy fájdalomként érzékeli, és ezen fájdalom érzékelése akár tízszerese is lehet azon emberkéhez képest, akiknek nincs emésztési zavaruk. Tartós érzelmi stressz hatására csökkenhet a fájdalomküszöb, és vészhelyzetekre jellemző éberségre állhat át az agyműködés. Az én esetemben különösen igaz ez, hiszen minden testi ingeremet folyamatosan figyelem, és felnagyítva érzem. Tudom, hogy ez a kulcs, de egyelőre még nincs meg az eszközöm rá, hogy visszaállítsam normál állapotra magam.

Egyes statisztikák szerint a gyermekkorban szexuálisan, és/vagy fizikailag bántalmazott emberek nagy százalékban felnőtt korukra valamilyen emésztési problémával találják szembe magukat.

Nem könnyű megtalálni, azonosítani az okokat, mert nem feltétlen a jelenünkben kell keresni. Megdöbbentő ráébredni arra, hogy gyerekkorunk eseményei milyen gyakran szövik át a jelenünket, mindennapi életünket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.