2012.01.10. 21:10
Antidepresszáns és szorongásoldó gyógyszerek
Gyógyszer kérdésben ma már én egyértelműen a gyógyszerek ellenében foglalok állást. Hosszú út vezetett idáig, és igyekszem a döntésem okára is rávilágítani.
Huszonhárom évesen állapotom akkori első fellángolásának eredményeként viszonylag hamar eljutottam az OPNI pánik ambulanciájára, ahol egy órás konzultációt követően felírták nekem a Seropram - Xanax párost azt ígérve, hogy ez majd megoldja a problémáimat.
Hittem benne, hogy ez valóban így lesz. Aki járt hasonló cipőben biztosan emlékszik az antidepresszáns szedésének első néhány hetére, amit beállási időszaknak neveznek. Nekem még a korábbiaknál is szörnyűbb pánikrohamaim voltak főleg éjszakánként, de a nappalaimat sem kímélték. A Xanax meg egyszerűen kiütött, 10 perc elteltével elaludtam tőle, aludtam néhány órát, majd felébredve ugyanabban az állapotban voltam, mint előtte, csak még adott egy részeg zsongást a fejemnek. A szorongásoldóval szemben már akkor is volt bennem egy belülről fakadó ellenállás, így szerencsémre mindig törekedtem arra, hogy az ne legyen állandó gyógyszer az életemben, sikerült is.
Úgy vártam az ígért beállási időszak végét, mint a Messiást, aztán amikor elérkezett, valahogy nem változott semmi. Azt mondták legyek kitartó. Amikor egy ellenőrzés során elmeséltem az orvosomnak az általam észlelt mellékhatásokat, azt mondta az nem a gyógyszertől van, mert annak nincs ilyen mellékhatása. Három vagy négy évvel később már a gyógyszer mellékelt betegtájékoztatóján is szerepelt a jelentős súlygyarapodás az ismert mellékhatások listáján. Nyilván nem önmagában a gyógyszertől híztam meg, ezt én is tudom, de valami szerepe biztosan volt a hízásban, illetve a felszedett súlyom megtartásában. Amikor elkezdtem szedni 82kg voltam, néhány hónappal később 112kg. .jpg)
Amíg szedtem a Seropram-ot soha semmilyen körülmények között nem tudtam 94kg alá csökkenteni a súlyomat. Az abbahagyását követő 1-2 évben fokozatosan csökkent a súlyom, míg végül beállt a mai 85kg-ra.
Sokkal kevésbé éltem meg a szexuális örömet. Magyarán szólva az orgazmusom nehezebben következett be, és sokkal kisebb intenzitású, kevesebb gyönyört adó volt, mint előtte. Ez ugyan elismert mellékhatás volt, de igyekezett pozitív színben feltüntetni, miszerint mennyire jó dolog is ez, mert tovább bírom, és különben is a korai magömléssel küzdő férfiak mennyire örülnek ennek a mellékhatásnak. Lehet. De nekem nem voltak ilyen gondjaim, így annyira nem voltam boldog vele.
Visszagondolva a szedés időszakára úgy látom, azok a javulások, amik az állapotomban bekövetkeztek az időnek mintsem a gyógyszer hatásának köszönhetők. Sajnos 8 évig szedtem az antidepresszánst, és ma azt mondom ez óriási hiba volt részemről. Semmilyen hatása nem volt az állapotomra, hiszen a szedése alatt ugyanúgy voltak rosszulléteim, kialakult a szociális fóbia, az agóra fóbia, ugyanúgy szorongtam, szomatikus tüneteim voltak. Egy idő után már csak azért nem álltam le vele, mert iszonyú elvonási tüneteim lettek, amikor megpróbáltam. Kétszer próbáltam meg abbahagyni, másodszorra volt elég kitartásom és lelkierőm hozzá. Most 3,5 évvel az abbahagyást követően is vannak olyan tüneteim, amelyek meggyőződésem szerint hozzá köthetők. Áramütésszerű érzések a fejemben, fokozott érzékenység a hangokra, szédülés.
A gyógyszer abbahagyását követően újabb pofonok értek szexuális értelemben. Egyik sem azonnal, hanem hónapokkal később következett be. A nehezen és lassan megélt gyönyörből az ellenkezője lett, képtelen voltam visszatartani az orgazmust rövid időnél tovább. Meg kellett tanulnom visszatartani az ejakulációt, és így kontrollálni magam. A mai napig figyelnem kell erre, mert ha nem teszem, akkor bármilyen rövid ingerlés hatására bekövetkezik.
Merevedési és mereven tartási problémáim lettek. Ezek a problémák 4-5 hónapig tartottak, azután maguktól megszűntek. Ezért is vagyok biztos benne, hogy a gyógyszer elvonásának a tünetei voltak ezek, mert azóta sem fordulnak elő, és maguktól szűntek meg. A lelki életem akkor semmivel nem volt jobb, sem rosszabb a mostaninál, így nem tudom lelki eredet számlájára írni. Nem beszélve a külföldi fórumokon hasonló panaszokkal beíró szintén antidepresszáns elhagyókról.
Depressziót okozott. Soha nem voltam depressziós előtte, de az abbahagyás után megtapasztaltam ezt is. Borzasztó érzés, mind fizikai értelemben, mind lelki vonatkozásban. Totálisan értelmetlennek és kilátástalannak láttam az életemet, a küzdelmemet. Belül őrült módjára üvöltöttem segítségért, hogy valaki adja vissza az életemet, de legbelül tudtam, sehová nem fordulhatok. Senki nem tud segíteni. Az orvos csak újra a gyógyszerre akart ráállítani, még az egyik legjobb barátom is (aki szintén orvos) próbált abba az irányba terelni, hogy kezdjem el újból szedni. Ezen a szinten már nagyon nehéz gyógyszerek nélkül gyógyulni. A válaszom: NEM, NEM és NEM! Nem akarok egy örök életében antidepresszánst szedő, mellékhatásokkal küzdő és közben továbbra is rosszul lévő "beteg" lenni. Nem akarok beállni a sorba, kell hogy létezzen másik megoldás.
Vannak az Interneten, akik azt hirdetik, hogy csupán speciális diétával, vitaminokkal, táplálékkiegészítőkkel kézben tartható, sőt megszüntethető a pánik, a depresszió. Én ezekben nem hiszek, hanem ezt gondolom, hogy a táplálkozás, a megfelelő vitaminbevitel, a táplálékkiegészítők egy komplex stratégiának a részeként működhetnek, támasztékul szolgálhatnak a felépülésben. A legfontosabb viszont az önmagunkon történő munka. Önmagunk megismerése, a múltunk megismerése, érzelmeink helyes módon történő kezelés, saját határaink felismerése és megőrzése, személyiségünk újraépítése.
Remélem, hogy hamarosan véget ér az elvonási tünetes időszak, és képes lesz annyira regenerálódni az agyam visszaállva az eredeti fiziológiás állapota szintjére, hogy normális életet élhetek. Ennek így kell lennie!!!
3 komment
Címkék: terápia függőség depresszió pánik fóbia szorongás gyógyulás szédülés xanax elvonási tünetek antidepresszáns súlygyarapodás korai magömlés szexuális problémák szomatizáció szorongásoldó seropram agyremegés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bulámbuk 2012.02.06. 10:12:55
